Fogtuk az étlapot, és megnyirbáltuk. Maradt a szokásos két leves, fel-feltűnnek a már ismert terrine-ek és pástétomok, időnként beköszön a marsalás libamáj, és végre megújul az M.-saláta is: ezentúl nem a szokásos sajtos vagy kacsamelles kivitelben tálaljuk, hanem minden nap kicsit más, kicsit új, kicsit érdekesebb lesz. Fontosabbá válnak a különféle zöld saláták, a különböző módon előkészített összetevők, ropogós dolgok kerülnek bele, és színeikkel remélhetőleg megihletnek majd pár posztimpresszionista festőt, ha betévednek az M.-be.
A kiemelkedő fontosságú saláta-bekezdés elhagyása után a főételek is érdemelnek pár szót: kevesebben lesznek, és – a Magyar Narancs írására reagálva – még inkább főetel-státuszt nyernek a köretek. Nem érdemes egy napon két fajta kacsa-ételre számítani, de a hal, a helyben gyúrt és szaggatott tészta, a vega meglepi és valami magyaros sosem fog elmaradni. Maradunk magyarok és franciák és mediterránok és fúziós állatok. Továbbra is szeretjük a vegákat, a válogatósokat és a bátrakat – de leginkább az éheseket. Meg persze szeretünk piacra járni, hümmögni és válogatni és alkudni. Alkudni márpedig csakis a legszebb dolgokra érdemes, máskülönben nem őszinte a dolog. Ezért alkudunk tovább, és elhozzuk a legszebb árut.
Nos kezicsókolom, legyenek részesei a kísérletnek, igazítsanak fazont a kedves olvasók is, mert minden kicsit szebb és jobb lesz – nem mintha idáig nem igyekeztünk volna –, és még a desszerteket is úgy megbolondítjuk, hogy az utolsó falatok is az elsőkre emlékeztessenek.
Továbbra is várunk mindenkit szeretettel a Kertész u. 48. alatt, a hét hét napján, a megszokott csapattal, a megszokott okból: mert az M. sosem alszik, legfeljebb álmodozik kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése