Csendes bizalom és csend és bizalom

Kimondottan kellemes napot zártunk tegnap, régi és új pincérlányaink tökéletesítették tudásukat, és figyelmességükkel nem egy honi és külhoni vendégnek okoztak kedves perceket. A nap specialitása Miklós nagy műve, a libamáj terrine, és szerény személyem kísérlete, a narancssalátával és speckó pürével tálalt rozmaringos kacsacomb volt. Meg persze Dezső wokos csirkés-zöldséges tála ismét új felfogásban (kapor helyett zeller, méz és szója helyett tejföl), és készült némi rácos harcsafilé is a Le Biskuit zenekar 40%-ának legnagyobb megelégedésére.

.......................ilyen bringákat még talán felveszünk........................

Dezső új borokat is beszerzett (főleg fehérek, pontos listáért tessék lecsekkolni az itallapot az "M"-ben), meg némi szilvapálinkát. Patyi jelenleg Herenden főz édesanyjával, de közben egyeztet Miklóssal, és kitalálják, mi legyen a mai újdonság: számíthatunk friss levesekre, trükkös desszertre, könnyed húsokra és egyéb meglepetésekre. Majd megmondja ő maga, ha már publikus.

És hogy a fociőrültek se maradjanak éhesek: most már tényleg elhelyezünk egy tévét a sarokban, és akkor késsel-villával hadonászva lehet drukkolni a győztes/vesztes csapatnak. Addig is: ne egyetek túl sokat ebédre, mert nem marad hely a vacsorának!

csókok
Marci